Hát, örökre elvitték Nagyika házikóját, ahol felnőttem. Pár tárgyi emléket kiválasztottam magamnak, azóta használom is őket serényen, hogy mindig velem legyenek (csészék, poharak, egy nagy tál, képek, két nagyon szép fotel a munkahelyemen - amit azóta belaktunk és imádunk bennük üldögélni... ) Egy élet munkájának maradványai, a többi mélyen a szívünkben már. És most megkaptam gyönyörűen összerendezve, masnival átkötve a levelezésüket is, azaz csak amit Nagyapám írt a háborúból Nagyikának.
A szívem egyben repes és mérhetetlenül szomorú is. Nyugodjatok békében Drága Nagyszüleim!
Forró, fűszeres csoki, mentás párologtató... és Nagyapa levelei. Gyönyörű estéim megalapozói.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése