Hát, örökre elvitték Nagyika házikóját, ahol felnőttem. Pár tárgyi emléket kiválasztottam magamnak, azóta használom is őket serényen, hogy mindig velem legyenek (csészék, poharak, egy nagy tál, képek, két nagyon szép fotel a munkahelyemen - amit azóta belaktunk és imádunk bennük üldögélni... ) Egy élet munkájának maradványai, a többi mélyen a szívünkben már. És most megkaptam gyönyörűen összerendezve, masnival átkötve a levelezésüket is, azaz csak amit Nagyapám írt a háborúból Nagyikának.
A szívem egyben repes és mérhetetlenül szomorú is. Nyugodjatok békében Drága Nagyszüleim!
Forró, fűszeres csoki, mentás párologtató... és Nagyapa levelei. Gyönyörű estéim megalapozói.
2018. október 30., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Picit visszatértem, hoztam pár képet a kertemről :) 3 éve költöztem ide, imádom minden pillanatát :) És bővül a család... <3
-
-még híre nincs a kerítésnek és a garázsfeljárónak. Kezdünk zabosak lenni... -Apus kivitte a fém csatornafedőket (ezt sem adja a kivitelező...
-
Nagyi házára vannak vevőjelöltek. Több is, de majd a Szüleim döntenek, kinek és hogy... nagyon gyorsan rákaptak, jó helyen is van, nem is ad...


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése